Tartalom: A Lengemesék tavaszi, és nyári kalandjai után ezúttal őszi-téli mesék várják a legkisebbeket. Ősszel a Nádtengeren a költöző madarakat búcsúztatják. Az Afrika felé tartó fecskeraj szállást kér éjszakára, ám a csapatból az egyik fiatal fecske megbetegszik. Vilkó meg akarja gyógyítani a fecskét, és ebben az sem tartja vissza, hogy a Nádtengeren nincs olyan gyógyszer, ami erőt tudna önteni a legyengült kismadárba. A Nádtenger lakóit a szomszédos tóban túlságosan elszaporodó patkányok is veszélyeztetik, s ehhez a lengéknek össze kell fogniuk a környék lakóival, mások mellett még ellenségeikkel, a harácsokkal is. Közben hűl az idő, egyre több állat költözik melegebb vidékre, vagy kezdi meg tavaszig tartó téli álmát. A lengék kitakarítják és előkészítik téli szálláshelyüket, a szigeten álló vén fűzfa odvát. A tél beálltával pedig a Nádtenger lakóinak egy része is álomba szenderül, míg a lengék élvezik az évszak adta előnyöket és várják a tavaszi kikeletet. A Lengemesék 2. történetében Füttyös Vilkón kívül szerepet kapnak a régi barátok, elsősorban Lile, a kedves, barna hajú lengelány; Rence Ervin, a szigorú őrparancsnok; a lengék uralkodója, a bölcs Sulyom király; Táltos, a kecskebéka fiú, Vilkó barátja, akinek egy régi sérülés miatt nem fejlődött ki az egyik lába; valamint a környék állatai, régi és új ellenségek és szövetségesek: harácsok, vízi patkányok, őzek, vaddisznók.