Tartalom: A helyszín a külváros. A külváros, ahova nem ér el, nem szűrődik be a belváros nagy zaja, ahol mindenki békében, nyugodtan élhet, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a legjobb élni, az amerikai kép, képeslap szerint is. Azonban ez csak hab a tortán, ez csak egy illúzió, egy hiedelem, semmi más. Mert a színes felhők, a szép házak, a mosolygó emberek mögött valami félelmetes, borzasztó esemény történik, zajlik le. De senki nem szól róla, senki nem tartja azt nem ésszerű tettnek, cselekvésnek, hogy egy lányt a nagyanyja fogva tartja a házában, a pincéjében, ahol megkínozza és szörnyű dolgokat tesz vele. Senki nem szól róla, pedig a szomszéd gyerek megtehetné, a fiúk is megtehetnék, de nem teszik. Nem teszik, mert a nő mindenkit magával ránt. Értem ezalatt, hogy vele együtt lélegeznek, s egy idő után, minden parancsát végrehajtják, mintha az valami természetes dolog lenne, például. Nem látnak semmi kivetni valót egyetlen csapásban, vagy szörnyűségben sem, vagy ha igen, akkor meg nem mernek ellent mondani, mielőtt ők is úgy végeznék.